Ébresztő! Az egészségedért csak Te tudsz tenni!

A vércsoportos életmód és a táplálkozás jelentőségéről megjelentek különböző írások, könyvek. A tapasztalatom az, hogy ezek az olvasmányok egy bizonyos oldalaknál egyes emberek számára álmosítóak lettek, és nem volt már semmi izgalmat adó, vagy számukra értelme annak, hogy tovább olvassák. Nagy hiba, hogy saját elhatározása végett az olvasmányt letette!

Az AB0-terv információhalmaz, de úgy készült el, hogy mindenki értsen belőle!

Nem az írója követte el a hibát, ha esetleg unalmas olvasmánynak tartották egyesek! Lehet, ha csak két sorral tovább olvas, már felriad!

Amikor az AB0-terv című könyvet a kezembe vettem akkor 1998 áprilisa volt. Lázasan kerestem azokat az információkat, amelyek velem voltak kapcsolatosak. Mondanom sem kell, teljesen pánikba estem. Azt hittem, hogyha én ezt betartom, nekem nem lesz mit ennem!

Aztán készítettem a könyv alapján egy elemzést, és megállapítottam, hogy miért lettem vesztes szervezetem kárára!

Arra jöttem rá, hogy azok az élelmiszerek, amelyek nekem sejtszinten jótékonyan hatnak, azokat nem is fogyasztottam, de azokat inkább, amelyek a betegségeket okozták az allergiától kezdve, a vesekő- és a két szívinfarktuson keresztül az érszűkületig, ami majdnem amputációhoz vezetett, és amelyeket kerülni kellett volna. Természetesen, én nem álmosodtam el, mert az addigi életem filmszerűen lejátszódott előttem, és rájöttem azokra az okokra, amelyek a betegségeim kialakulásához vezettek.

Általában mit lehet tapasztalni?

Az embernek, amíg még aránylag a fiatalság korát éli, eszébe sem jut, hogy vigyázzon az egészségére, figyeljen oda, mert a sejtjei elfogynak!

 Azt már azért tudjuk, hogy a sejtszerkezetünket táplálékokkal tudjuk megtámogatni, szaporítani. Eddig azt hittük, hogy amit a szánkba veszünk, az egyben táplálék is, mindegy, hogy mi az. Tápláléknak táplálék, de csak az, amelyet vércsoport őseink a több ezer évtized alatt lekódoltak. Hisz mondjuk meg őszintén, ők voltak évezredeken keresztül, akik tesztelték a táplálékokat, mérgezték, fertőzték magukat, és fiatalkorban haltak meg. Függetlenül attól, hogy korán sem gondoltak arra, hogy az önmaguk pusztulásával majd esetleg negyvenezer év elteltével egy egészségesebb nemzedéknek adnak ismert táplálékot.

Az ötvenes évek elején az antropológusok kutatásai negyvenezer évre visszamenőleg, mint a vércsoport szerinti érintettséget (az anyagcsere betegségeket, különböző fertőzéseket és a rákot) igazolták.

 Dr. James D’ Adamo (az apa) Európában egy klinikán dolgozott és ott teljesen véletlenül figyelt fel a betegek különböző reakcióira, amely számára egy jelenségnek számított. Ezekről a jelenségekről jegyzetet készített, és mivel akkor már hallott a vércsoportról, az szerint is kezdeményezett vizsgálatokat. Azonban a választ ő nem találta meg.

1982-ben (a fia) klinikai felkérést kapott, hogy kezdjen hozzá a vércsoportoknak megfelelő vizsgálatokhoz, és használja fel édesapja jegyzeteit is. Tulajdonképpen, a vércsoportok másodszor kerültek elő az ötvenes évek elején ahhoz, hogy a táplálkozás és fizikai terhelés milyen mértékben jelentős az egészség alapjaihoz.

Most ott tartunk, hogy hitetlenkedhetünk, az emberek közömbösek, mert mástól várják az egészségükkel való problémájuk megoldását!

Képzelje el, hogy Dr. Landsteiner és később két másik kutató 1900-1902 között megtalálta a négy vércsoportot.

Dr. Landsteiner ezért, 1930-ban (30 évvel később) Nobel-díjat kapott!

Az orvostársadalom nagyon nehezen fogadta el az eredményt, ezt bizonyítani kellett! Ezelőtt pedig a vérátömlesztést találomra végezték, vagy sikerült, vagy nem.

1940-ben megtalálta az Rh-faktort, 1943-ban 74 éves korában halt meg.

Ha jól látjuk a fejlődési ütemet, akkor 50 évenként kerül elő valami, amire fel kellene figyelni, reagálni, 

mert pontosan az egészségre nehezedő terhet lehetne csökkenteni.

Te mit gondolsz, mennyi időre lesz még szükség ahhoz, hogy az értelmetlen elhalálozást, az ártalmatlanok pusztulását egy egyszerű táplálkozással megállítsuk? Légy a partnerem, közösen többet tudunk tenni!