Kedves Látogatóm!

Ha az emberek elfogadnák és magukévá tennék a vércsoportos étrendet, akkor kevésbé kellene gondolni a betegségre, az orvosra, a kórházra, a betegségekre, de különösen a rákos betegségre. Ma mindenki csak arra gondol, hogy ha elér egy bizonyos kórt, akkor számolni kell a legsúlyosabb betegségek következményeire, különösen akkor, ha a családban már volt ilyen betegség. Természetesen, ha így gondolkodunk, és csak ennyit teszünk önmagunkért, akkor ez be is fog következni, a jóslat beválik!

 Én erről másképpen gondolkodom! Én pedig arra szoktam gondolni, hogy milyen kár, hogy a vércsoportos étrendet nem ismerték fel 1900-1902 –év között, amikor a vércsoportot felismerte Dr. Karl Landsteiner és két másik kutató. Akkor egy csapásra alkalmazásra kerülhetett volna a vérátömlesztés mellett szinte azonos időben a vércsoportdiéta alkalmazása is. Egy hatalmas lépéssel jutottunk volna előrébb, amellyel gazdagabb lehetett volna az orvostudomány, de maga a Földön élő emberiség is. Nem kellene rettegnie azoktól a betegségektől, ami ma még tizedeli az emberiséget.

 A legnagyobb problémának azt tartom, hogy saját magunkat tartjuk vissza a minőségi-élet esélyétől! Ostobák vagyunk? Azt gondolhatjuk, hogy többet tudunk azoknál a kutatóknál, akik az életüket tették rá arra, hogy tudásukat az emberiség saját hasznára fordítsa? Én ebben a kérdésben nem csak Dr. Peter D’ Adamo amerikai orvos kutató-munkájára gondolok, hanem azokra is, akiknek a tudományos munkáját társítani tudtam úgy, hogy elérjem a vércsoportos diéta teljességének megértését és magyarázatát. Fantasztikus eredménynek tartom az AB0-tervet. Igazából a megoldás lehetne a „Vércsoportdiéta”, mert  minden tápanyag őseink címzési rendszere által, kódolt irányító száma alapján a helyére kerül.

 Az ember fejlődéstörténetéhez a táplálkozás története is, szigorúan odatartozik. Nem tudom, hogy ki hogyan képzeli el ezt a folyamatot, de ha úgy gondolja, hogy a vércsoportjának vagy a vércsoportja speciális cukrának a vér minőségéhez nincs semmi köze, akkor téved, mert amit élelemként elfogyaszt, annak bizony nem kevés köze van hozzá.  Mit gondolsz, miért van a négy vércsoport szerinti különbség, csak úgy? Nem! Annak az az oka, hogy a táplálékok a vércsoportoknak megfelelően kötődnek az egyes emberekhez. Ez a kötődés azért van, mert sejtszinten minden embernek vércsoportja szerinti ősi örökséget képező saját élelmiszere van, amelyiket szervezete elfogadja, feldolgozza és hasznosítani tudja. Miért is van vércsoportonként saját élelmiszere és miért csak azt tudja feldolgozni és hasznosítani? Azért, mert csak ahhoz van örökséget képező enzimrendszere. Ebből következik az is, hogy a táplálékok is örökségünk része, amely génjeinkben kódolt, de a betegség nem! Sajnos a Természet akkor nem közölte vércsoportszerinti őseinkkel, hogy pld. Neked adtam élelmet, de adtam hozzá örökséget képező enzimeket is, amit majd vércsoport leszármazottaid is örökölni fognak Tőled, az élelmiszerekkel együtt. Szerintem Hippokratész is a maga korában már így gondolta azt, hogy „gyógyszered legyen táplálékod”! Ő talán már akkor sejtett valamit.

 Azonban, mivel ezt akkor nem közölték őseinkkel, majd ennek folyamán mi sem jutottunk hozzá ehhez a fontos információhoz, ezért gondolhatjuk azt, hogy akkor ez nem is létezik. Pedig nagyon is létezik! Ma már azt is tudom, hogy az egészség rovására az elmúlt 110 év alatt, súlyos hibák keletkeztek! A legszörnyűbb, hogy ez még ma is tart. Milyen egyszerű lehetne az, hogy egy illetékes felállna és közölné, hogy Hölgyeim/Uraim én már tovább nem bírom tartani magamban ezt a titkot és mindent elmondok! Gondolok én a rákra és más betegségekre is. Egyszer talán majd, ilyen is lesz!

 Addig is maradjunk abban, hogy Te is kipróbálod ajánlatom, hogy meggyőződj arról, hogy a vércsoportos diéta működik, és csakis az működik jól. Amikor a betegségmegelőzés kerül valami folytán beszédtémává, akkor egy kényelmetlen helyzet alakul ki, mert szinte mindenki, más véleménnyel van iránta. Ugyanis, általában mindenkinek magát látva lenne tennivalója, legalábbis az anyagcsere problémái végett, mert láthatóak. Tenne is érte, de a legegyszerűbb módszereket, amit alkalmazni lehetne, számára nem hihetőek, ha ugyan nem a barátja –a mindent tudó-, beszéli le arról vagy éppen a családjában van a visszahúzó erő. Ha családon belül sincs tolerancia, ha családon belül sincs az egészségre egységes igény, illetve az egyén igénye sem tud érvényesülni, akkor a betegségmegelőzés, a helyes életmód soha sem nyer előrelépést a megelőzésre. Nem akarom elhinni, hogy az ember szerettei között vannak olyanok, akik maradnak a betegségek elviselése mellett inkább, mint egy életmódváltással az egészség útjára lépnének. Te hogy gondolkodsz e kérdésben? Hogyan érintene? Ha Te mégis elhinnéd, hogy a „vércsoport diéta” valóban működik, hozzákezdenél annak bevezetésére?  Én partnered lennék ebben!