Bővítsük ismereteinket!

Ha nincs elég ismeretünk a betegségek kiváltó okairól, akkor annak megelőzését sem tudjuk elősegíteni! Ezért tartom fontosnak azt, hogy a témát újra elővegyem, mert a betegségmegelőzéshez (sertésinfluenza) szükséges az immunrendszerünk ismerete, és tudatos megtámogatása.

Mindazok az ismeretek, melyeket hibás génekről, vírus által módosult génekről és replikáció során fellépő genetikai hibákról szereztünk, hamisak.

A hibás gének a hibás emberi szervek kialakulásáért felelősek, és nem a rákért. A replikáció hibái, melyek rákot okoznak, nem jönnek létre a normális replikálódó sejtek parazitákból származó mikrobás növekedési faktorok okozta, közvetlen módosulása nélkül. A paraziták rákot okoznak oly módon, hogy megfertőzik a sejteket és károsítják a szervezet szöveteit, ami hibás gyógyulási folyamathoz vezet.

A rákos növekedés majdnem minden esetben olyan nagyobb bőr- vagy hámszöveti sérülésből indul ki, mely belső vérzést okoz, vagy olyan sérülésből mely nem gyógyul, mint például a csonttörés. Ez az oka annak, hogy a rákbetegség legtöbbször a tároló edényekben és vezetékekben üti fel a fejét. A rák nem egyetlen rákos sejtből indul ki, mivel a rákos sejtek egyedi, csökkentett légzése csak egy nagyobb sejtcsoporton belül valósítható meg. Nagy sejttömegre van szükség ahhoz, hogy szimultán folytatott sejtmódosító tevékenységgel legyőzze az immunrendszer védekezését. Egy erjesztő sejtekből álló telepnek kell létrejönnie, mielőtt a daganat kifejlődne. Bizonyos mennyiségű, a tárolóedényekben vagy vezetékekben csapdába ejtett vér táplálja a gombákat, baktériumokat, és biztosítja az első adag méreganyagot, mely megváltoztatja a kapcsolódó sejtek környezetét és anyagcseréjét, lehetővé téve a rák kifejlődését.

A gombák és baktériumok jól fejlődnek a vérrögökben, és sikeresen módosítják a szomszédos sejtek környezetét, így hát a gombák és baktériumok túlélése ezeken a sejteken belül is biztosított.

A szervezet új növekedés, és a fertőzött sejtek replikációs folyamatának beindításával igyekszik helyreállítani a sérült szövetet. A gombák olyan toxinokat termelnek, melyek csökkentik az oxigén mennyiségét a sejtekben, és elpusztítják az anyagcseréhez szükséges humán enzimeket. A gombák nem volnának képesek átvenni az ellenőrzést a replikálódó sejtek felett, ha a foglyul ejtett vércukrok nem biztosítanának számukra menedéket és energia-ellátást. Ez az oka annak, hogy a jóindulatú daganatok és fertőzések végül rákhoz vezetnek.

A rák a sportolás során szerzett, illetve bármilyen más fizikai sérülésből is kiindulhat, ahol a hámszövet károsodik, és vér megreked a kötőszövetekben vagy csonttöredékekben. A vér az érelmeszesedés miatt is csapdába kerülhet, ha repedés van a plakkon, és akkor is, ha az erek a hiányos táplálkozás következtében meggyengültek. Az érelmeszesedés jó példa a belső vérzésre, melynek során megreked a vér a szervezeten belül.

Annak idején a rákkutatók azért vetették el az elméletet, mely szerint a mikrobák rákot okoznak, mert a rákos sejtekből vett rák-mikrobák nem indítottak be rákos folyamatot egészséges kísérleti állatokban. A kutatók nem ismerték fel, hogy a sérülési áram nem indult be, és az oxigén szint túl magas volt az oxigén nélküli élethez a mikrobák számára a túléléshez. Ebből kifolyólag a rákos sejtekben megfigyelhető mikrobák jelenlétét másodlagosnak, illetve véletlenszerűnek ítélték.

Az egészséges, erős immunrendszerrel rendelkező kísérleti állatot nem lehet a mikrobák betegségokozó kapacitásának egyetlen kritériumává tenni. Figyelmen kívül hagyják az egészséges immunrendszer képességét a befecskendezett mikrobák elpusztítására, és figyelmen kívül hagyják, hogy a mikrobák éveken át képesek a túlélésre látens, nem fertőző formában. Figyelmen kívül hagyják ezen felül, hogy a mikrobák parazitaként is élhetnek a szervezetben anélkül, hogy bármilyen egészségügyi problémát okoznának, mígnem módosulnak, vagy új létformát vesznek fel a környezeti változások eredményeképpen.

A rák mikroba-elmélete azért lett kegyvesztett, mert nem felelt meg a hármas számú próbán. Feltételezett rákmikrobák egészséges állatba fecskendezésével nem tudtak rákot előidézni. Szemmel láthatóan senki sem gondolt arra, hogy az egészséges állatokba az oxidatív folyamat képes a mikrobák és enzimjeik elpusztítására, mielőtt még a rákos folyamat beindulna.

Az ezzel ellentétes eredményt felmutató kutatási eredményeket egyszerűen nem vették figyelembe. 1913-ban a dán Dr. Fibiger laboratóriumi állatokban rákot alakított ki úgy, hogy lovakból származó férgekkel táplálta őket. Fibiger bebizonyította, hogy a rák mikrobás betegség és munkájáért Nobel-díjat kapott. (56)