Kedves Olvasó!

Megszállottja lettem az egészséges életmód népszerűsítésének! Olyan ismeretek birtokába jutottam, amelyet megismerve szeretném továbbadni. Táplálkozásról van szó, de konkrétan arról, amiről „Hippokratész” is meg volt győződve, hogy az ember orvossága a tápláléka. Ma, az orvostudomány fejlődése által olyan ismeretekhez jutottunk, amely magyarázatot ad arra a különbségre, hogy miért nem vagyunk, mint emberek egyformák, és miért nem lehetnek azonosak a táplálékaink is. Ahhoz, hogy elkerülhetők legyenek a betegségek, valamely fertőzések, esetleg a rák is, és az, hogy immunrendszerünk védekező képességét fenntartsuk, erősítsük, ahhoz kezünkbe kaptuk egészségünk biztonsági zárjának kulcsát.

 Az emberek többsége a történelem során valamely fertőző betegségben halt meg, és napjainkban sincs ez másként. A legtöbb esetben a gyógyszerek sem szüntetik meg a problémák valódi okát, azaz a tápanyag hiányokat, már hogyan szüntetnék meg akkor, amikor a gyógyszer nem vitamin, hanem egy sejtidegen vegyi anyag. Nem szünteti meg a szennyeződéseket, hanem inkább még fokozza azt. Nem szünteti meg a gombás fertőzéseket, a mycotoxinokat, és a parazitákat, mert ha már eddig is megszüntette volna, akkor nem lenne a rák.

Természetesen ezek az információk hiteles forrásokból származnak. Ne gondolja valaki a kutatókról, tudósokról, hogy olyan információ hagyhatná el akár szóban a szájukat, vagy olyan írás látna napvilágot, ami hiteltelen. Erre ne gondoljanak! Arra gondolhatnak, hogy az orvostársadalom kettészakadt. Az egyik része követi a nyugati orvoslást, a másik fele pedig az alternatív orvoslás felé fordult. Bebizonyítják folyamatosan azt, hogy amiről a nyugati orvoslás már lemond, az alternatív orvoslás gyógyít.

 Nagyon valószínű, hogy írásomban többször is ismétlek, de csak azért, mert az összefüggéseket bizonyos betegségek okaként visszatérően említem meg. Ez esetben nem baj, mert az ismétléssel jobban megmarad bennünk és talán lesz aki tanul, lesz aki okul belőle. Talán segíteni tudom az olvasókat abban, hogy felismerik azt, hogy ezekre az ismeret-bővítésre alkalmas információkra szükségük van. Legyenek a maguk egészségügyi szakemberei. Senkit nem szeretnék elfordítani bármelyik orvoslási iránytól, csupán az ismeretbővítés lehetőségeiről tájékoztatom.

 Azok a tudósok, akik munkájukat az emberek széles táborának gyógyítása érdekében közzétették könyvekben, Interneten, azt azért tették, hogy az érdekeltek ismerjék fel a saját helyzetüket, és tudják meg, hogy a költséges gyógykezelések helyett, egyszerű életmódváltással, táplálkozással helyreállíthatja egészségét.  

 Nem csak a tudósok tévedtek a fertőző betegségeket illetően, hanem maga az emberiség is, amikor táplálkozásában letért az ősei által jól kitaposott útról, és ma ezért betegségekkel fizetünk.

 A legnagyobb problémának tartom azt, hogy azoktól a szokásoktól nem tudunk elszakadni, amelyek beteggé tesznek bennünket. Nem ismerjük fel, hogy gyermekeinket is beteggé tesszük, sőt unokáinkat is. Az egyik nap vásárolni voltunk egy üzletben, ahová egy család magával hozta, talán 2 éves kis gyermekét. A gyermek hangját hallva tudomásunkra hozta a Cola iránti érdeklődését. Természetesen, alig várták, hogy a pénztárat elhagyják, mert a picit ki kell elégíteni. Ha tudnák, hogy a Cola 92 betegség okozója lehet, talán meggondolnák. De számos további betegséget okozó tényező, mint a transz zsírsavak, a többlet koleszterin, amelynek okozója a napraforgó magból készült olaj, a kukorica olaj és minden, ami ezekből a magokból készült termékek, mint: a margarin, sütőmargarin, és ami ezekből az olajokból készülnek: a rántott húsok, húsételek, köretek, tészták, sütemények, de legyen bármi nevű ételféleség is, beteggé tesz bennünket. Gondolhatunk a liszt érzékenységre, a cukor érzékenységre, a csokoládéra, kakaóra, tejre, tejtermékekre is. A szervezet nem tudja feldolgozni, hasznosítani, de letárolódik és méregként lerakódik, valamint hizlal bennünket. A szeretett csokoládéról elterjedt, hogy boldogság hormont termel. A csokoládéban kakaó van, a kakaóban viszont theobromin van, ami kábítószer. Elképzelhető, hogy ettől vagyunk boldogok?

 Kevésbé ismerjük immunrendszerünk védekező képességének pillanatnyi állapotát. Nem ismerjük azt a határvonalat, amely esetleg egy olyan küszöb átlépését jelentheti, ahonnan már nehéz, vagy már nem is lehet visszatérni.  Amerikában, az 1960-as évek elejétől már vizsgálják a szívrohamok okát. Ennek van oka, mint minden betegségnek. Mégis, erről is kevés információ van, pedig van, csak nem hisszük el azt, hogy különbözőek vagyunk, terhelhetőségünk még akkor is korlátozott, ha szívből tesszük, amit teszünk. A táplálékaink is különbözők, mert csak abból az ételből nyerünk energiát, amelyet különleges szervezetünk fel tud dolgozni és felhasználni. Amíg nem ismerjük el, hogy nem vagyunk uniformizálhatók, nem ismerjük el, vagy nem fogadjuk el a kutatómunka azon eredményét, hogy minden ember más, ezért a tápláléka is más, addig még sokat fogunk könnyezni, akár hozzánk tartozók sírjánál is. Én nem azt gondolom, hogy ilyen eseményeknél vezekeljünk, hogy legyen bűntudatunk, mert tehettünk volna már, de nem tettük meg azt, amit kellett volna. Senkit nem hibáztatok, mert ha valaki mulaszt, saját maga előtt számol el. Én sok sportoló ételféleségét ismerem, de ma már tudom, hogy nem egyformán illik minden sportoló sejtszerinti igényéhez. Ha majd ez a figyelem ráirányul a vércsoportokra is, akkor teljesen más lesz a gondolkodásunk, és más lesz a minőségi életünk, számíthatunk az egészséges hosszú életre. Kívánom, hogy hamar érezzék a vércsoportos étrend hatását!