Ismeretbővítéssel a betegségmegelőzésért!

A gyermekkorban kialakuló rák magyarázata a mikrobaelmélet szerint

A legtöbb hivatalos rákelmélet szerint hosszú évekbe telik, míg egy rákos daganat kifejlődik, melynek alapja a sejtek duplikációs kapacitása. A nyilvánvaló tény, hogy mindössze néhány hónapos gyerekek is rákosak lesznek, megdönti a rák lassú kifejlődésének elméletét. Egészséges anyának is lehet olyan gyermeke, akinél néhány hónapos korában kialakul a rák, ebből pedig az is következhet, hogy a rák nem örökletes.

 A gyermekkori rák oka valószínűleg a bébiétellel vagy anyatejjel lenyelt gomba vagy élesztőgomba, illetve a magzatot vagy csecsemőt megfertőző környezeti tényezők.

 Az orvosi Nobel-díjat 1960-ban Sir Macfarlane Burnet és Dr. Peter B. Medawar kapta, a fertőzések és az immunológia területén elért, kimagasló eredményeikért. Bebizonyították, hogy a teljes imunológiai érettséget születésünk után néhány héttel vagy hónappal érjük el. Levezették, hogy az idegen szövettel beoltott fejlődő embriók „sajátként” fogadják el az idegen szövetet, és nem adnak rá immunválaszt. Az embriók immunológiai toleranciát fejlesztenek ki a vírusokra és más mikrobás létformákra. További információkért ld. A http://nobel.se/laureates/medicine című weboldalt. a gyermekrákok rejtélye megmagyarázható az immunrendszer fejődési fázisaival.

 Dr. Costantini szerint a terhes asszonyok köldökzsinórjában mycotoxinokat, az anyatejben és formulájában, valamint szennyezett bébiételben aflatoxinokat találtak. Ezenkívül gyermekeknél a szerencsétlen kimenetelű oltások is okozhatnak rákot.

 Az AIDS a gyermekeknél hasonló okoknál fogva alakul ki. Köztudomású, hogy a HIV-vel fertőzött anyák az anyatejjel közvetíthetik a fertőzést, és az esély, hogy a gyermek HIV fertőzött lesz, normál szülésnél 25%, míg császármetszés esetén mindössze 10% lesz. Nyilvánvaló, hogy a vaginában megtelepedett víruspopuláció megfertőzheti a gyermeket a szülés során; az anyatejben lévő vírusok úgyszintén. Burnet kutatásai arra utalnak, hogy a gombákat és baktériumokat a megfertőzött magzat vagy újszülött „sajátjaként” kezeli, nem pedig „behatolóként”. Ennek következtében ezek a mikrobák születés után is tovább élősködnek, és szabadon szaporodnak a csecsemőben.

 Prof. Dr. Gunther Blobel a fehérjék sejten belüli elhelyezkedéséről folytatott kutatásai, melyekért 1999-ben orvosi Nobel-díjjal jutalmazták, igen fontosak az örökletes gyermekbetegségek ismeretéhez.

A betegséget tulajdonképpen a „sajátként” elfogadott, a sejtekbe és organellumokba (sejten belüli struktúrák) beépülő gombafehérjék okozhatják. Mivel ezeket a sejteket az immunrendszer nem idegen behatolóként kezeli, a sejtekbe humán fehérjék helyett gomba- és parazita fehérjék épülnek be. Az immunrendszer ezeket a mikrobás parazitákat nem ismeri fel, így a gyermekeknél könnyen előfordulhat születési hiba, hirtelen halál szindróma, mentális retardáltság, rák, stb.

 Bármi is legyen az ok, az immunrendszer immuntoleranciából fakadó diszfunkciója adhat magyarázatot arra, hogy miért alakulhat ki gyermekeknél rákos daganat és leukémia.

 Mindez arra is rávilágít, miért csupán 25%-ban fertőződnek meg HIV-vel a HIV fertőzött anyák gyermekei. Bizonyára emlékeznek, az AIDS szó S betűjének jelentése szindróma. A szindróma nem betegség, és az AIDS-ben szenvedők nem az AIDS-be halnak bele. Halálukat az opportunista fertőzések okozzák. A HIV vírus másodlagos. Azok a csecsemők, akik a szülőcsatornán át jönnek a világra, azért kapnak gyakrabban HIV fertőzést, mint a akik császármetszéssel születnek, mert a vaginával való közvetlen érintkezés növeli a gombás- vagy élesztőgombás fertőzés esélyét.

 Az immunrendszerük fejletlen vagy hiányos működésű, ami lehetővé teszi a vírusok humán sejteken belüli túlélését. A HIV a csecsemők számára egy opportunista parazita a sok közül, melyet szervezetük sajátként fogad el, ahelyett, hogy behatolónak tekintené. A HIV valószínűleg nem erősebb vagy veszélyesebb, mint bármely más, hosszabb ideje létező vírus.

 A leukémia a vérképző szervek és a csontvelő rákos megbetegedése, mely a vérben keringő fehérvérsejtek (leukociták) számának nagyarányú növekedésével jár. A fehérvérsejtek a csontvelőben termelődnek, mint rendesen, és a szintézis folyamata során módosulnak. A leukémia azért képes a túlélésre a véráramban annak ellenére, hogy az oxigénszint ott megfelelő az anaerob létformák elpusztításához, mert a sejtfalmembrán hibás.

 A leukémia a fehérvérsejtek vírusos vagy gombás fertőzése, mely a csontvelőben, a szintézis alatt keletkezik, és a sejtfal pontosan úgy módosul, ahogy a daganatképző ráknál.